Monarch-programozás az én életemben
A férjem mindig azt kérdezte, hogy gyerekkoromban miért csináltam, azt, amit csináltam. Gőzöm nem volt a választról. Ezért sokat keresgéltem a neten, hátha ad rá valaki valami magyarázatot. És megtaláltam. Ez a Monarch-programozás, amiről külön menüben írok is. Lényeg, hogy traumák hatására a gyermekben tudatalatti programozást hajtsanak végre. A programozás célja egy hasadt (többszörös) személyiségű, parancskódokkal irányítható rabszolga létrehozása.
A gyermeket mindig úgy képzeljük el, mint egy üres, új számítógépet. Mi fogjuk feltölteni programokkal, parancsokkal. És azt fogja tenni.
Nálam ugyanez történt. Szexuális traumák hatására szex-rabszolga lettem. Talán a gyermek szex-rabszolga a legjobb kifejezés. Az, hogy anyámék mellettem szexeltek a kezdő indítás volt. Aztán azt a gyerek leutánozza. És, ha ezt valaki kihasználja, már simán lehet használni. Be lehet programozni. Akkor, amikor a gyermek belekerül ilyen szexmániás felnőtt körbe, onnan nincs menekvés. Adva vannak a szülők, akik nem tartóztatják meg magukat a gyermek előtt/mellett. Adva van egy perverz, ribanc nagymama, akinek nem elég, hogy rajta keresztülmentek a férfiak, hanem még a saját gyerekeit és unokáit is molesztálja. Mert biztos vagyok benne, hogy a gyerekei látták őt nem csak a férjével, de még a pappal is. Ráadásul a pervez nagymama szerette a fiait kisgatyában látni. Örömét lelte benne. (Ezek a pedofíl nők, akiket nehéz elkapni, mert mindent az "anyai" szeretettel magyaráznak.) Szóval a perverz, ribanc "madam" betanítja a fiait is. Ki mire kapható, tanítható. Az egyik nagyon is partner. Ezt a szülő előhívja és megerősíti benne. Aztán pedig jön az unokák beprogramozása a már beprogramozott fiának segítségével.
Kezdődött a nővérem, Kriszti beprogramozásával. Aztán bevontak engem is. Hármasban! Később a nővérem igyekezett előhívni a "programomat". Ő maga is molesztált, majd belevonta az egy évvel idősebb unokatesónkat, Lajost, és kettőnket paráználkodtatott. "Igazi" szajha voltam gyerekként, akit kihasználtak, majd eldobtak. A nővérem, Kriszti mindig irigy és féltékeny volt rám. Felnőtt korában ő szeretett szórakozni járni és diszkózni. Ezekbe engem is próbált bevonni, sikertelenül. Valahogy mindig próbálta előhívni a szajha énemet. Ha tetszett nekem valaki, ő bátorított azzal, hogy menjek oda (ajánlam fel magam) és kezdeményezzek. Ez sem sikerült neki. Nagyon gátlásos voltam és az önértékelésem egyenlő volt a nullával. (Szerencsére.) Próbált sminkelni, nagy fülbevalókat a fülembe aggatni, szajhás ruhákat rám aggatni. Ahogy idősödtem, annál jobban ellen álltam. Később már támadtam azzal, hogy haragos voltam és csúnyán beszéltem, beszóltam. Attól félt. Ha rossz kedvem volt, távol tartotta magát tőlem. Ahogy nőttem, ezt a "programot" próbáltam törölni, de teljesen ebben a férjem segített.
A problémának itt nincs vége. Mint, ahogy fent említettem, van, aki hajlik rá, és tovább viszi. A nővérem velem kezdte, és tovább viszi a fiainál. Négy fia van. Velük is azt teszi, mint velem. Ott is van, amelyik hajlik rá, van, amelyik nem.
A családban valószínűleg egy másik nő/lány, Gy. is tovább viszi.
Mint a polip: sok a csápja.