Mi a pedofília?

A pedofília a legkegyetlenebb és legmegmagyarázhatatlanabb
emberi magatartás.
A gyermekek teljesen kiszolgáltatottak a felnőtt
pedofiloknak, nincs hova, nincs kihez menekülniük.
A védelmet nyújtó felnőttből üldöző lesz, a valóság
pedig mocskos titkok börtönévé válik.
A pedofília a gyermekkort a leglényegesebb
elemétől fosztja meg: az ártatlanságtól.
A pszichológia szemszögéből a pedofília nagyon
sokrétű. Beletartozik a gyermekkel való nemi közösülés,
de nem csak ez! Ide tartozik még a gyermek
szájával, mellével, nemi szerveivel, végbélnyílásával
vagy bármilyen egyéb testrészével történő fizikai
érintkezés abból a célból, hogy a pedofil személy
szexuálisan felizguljon.
Nem kell, hogy a pedofil személy vérrokon legyen.
Lehet bárki, akit a gyermek a bizalmába enged,
családtagnak tekint.
Van azonban olyan magatartásforma is, amihez
nem kell fizikai kontaktus a pedofil hajlamú személy
és áldozata között, de ugyanolyan romboló
hatása van. Például, ha a pedofil a gyermek előtt
felfedi a nemi szervét, vagy maszturbál, vagy akár
ráveszi a gyermeket, hogy szexuálisan izgató fényképekhez
vegyen fel különböző pózokat – ezekkel
is a pedofília egy formáját követi el.
Lényeges, hogy a bűncselekményt titokban kell
tartani. A gyermekét szeretettel magához ölelő és
megpusziló apa semmi titkolnivalót sem tesz. Sőt
az ilyen érintés elengedhetetlen a gyermek érzelmi
fejlődéséhez. Ha viszont ugyanez az apa a gyermek
nemi szerveit simogatja, fogdossa - vagy arra kényszeríti
a gyermeket, hogy az övét simogassa, megfogja
-, ez már olyan cselekedet, amelyet titokban
kell tartani.
Vannak még olyan viselkedésformák is, amelyek
ide tartoznak. Például az öltözködő vagy fürdő gyerek
meglesése, vagy a gyermekre tett csábító vagy
nyílt szexuális értelmű megjegyzések is. Ezek
ugyanazokat a tüneteket eredményezik, mint a többi
pedofil támadásokat átélt áldozatok esetében.
Ez kimeríti a pedofília fogalmát.
Napjainkban olyan járványszerő méreteket öltött
a pedofília, amilyet eddig még sohasem tapasztaltunk.
Statisztikák szerint csaknem minden negyedik
gyermek áldozatul esik a pedofíliának 18 éves koráig.
A pedofília vitatémává vált. Azonban van egy
súlyos probléma, ami nehezíti a pedofília megfékezését.
Ezek a máig is a köztudatban élő tévhite,
amelyek megkérdőjelezhetetlenül belénk vésődtek,
azonban nem igazak és soha nem is voltak azok!

Tévhit: A pedofília ritkán fordul elő.
Valóság: A szakértık adattárából az derül ki, hogy
minden negyedik gyermek - tizennyolc éves koráig
- áldozatul esik a világban valamelyik, a gyermek
bizalmát élvező pedofil családtagjának.

Tévhit: A pedofília csak a szegény és iskolázatlan
családokban fordul elı.
Valóság: A pedofília könyörtelenül demokratikus!
Nem ismer társadalmi, gazdasági határokat. A pedofília
a mi családunkban éppoly könnyen megtörténhet,
mint egy nyomortanyán.

Tévhit: A pedofil felnőtt elkövető mind társadalmilag,
mind szexuálisan deviáns személy.
Valóság: Bárki lehet pedofil hajlamú. Az elkövetőknek
nincsenek közös ismérveik. Gyakran köztiszteletben
álló, első ránézésre normális férfiak és
nők az elkövetők. Vannak közöttük rendőrtisztek,
gondozónők, tanárok, orvosok, alkoholisták és egyházi
személyek egyaránt! Közös vonásuk inkább
pszichológiai jellegű, semmint társadalmi, gazdasági,
faji, vagy kulturális.

Tévhit: A pedofília a nemi kiéhezettség következménye.
Valóság: A legtöbb pedofil aktív nemi életet él a
házasságon belül, valamint gyakran házasságon
kívüli kapcsolatban is. A gyerekek arra kellenek
nekik, hogy élvezhessék a hatalmukat és azt, hogy
ők irányítanak, vagy feltétlen, kockázatmentes szeretetet
kapjanak, amelyet csak a gyermekekből tudnak
kikényszeríteni. Ebben az esetben
szexualizálódik a hatalomvágyuk.

Tévhit: A gyerekek legalább részben felelősek az
őket ért molesztálásokért.
Valóság: A gyermek a mosolyával, simogatásával,
kedvességével csupán a szeretetéhségét fejezi ki a
felnőtt felé. A pedofilok pedig pont ezt használják
ki, és ürügyként értelmezik a gyermek megrontásához.
A gyermek „éhségét” arra használják, hogy
„kenyér” helyett „követ” adjanak az áldozatnak. A
gyermek szeretet helyett szexuális zaklatást; gondoskodás,
törődés helyett erőszakot szenved el.
A pedofiloknak nincs joguk kiélni alantas vágyaikat
a védtelen gyermekeken, sajnálatos módon mégis
ezt teszik!

Tévhit: A legtöbb pedofil történet nem is igaz, csupán
a gyermek találja ki azokat.
Valóság: Ez a legkárosabb mítosz, mely áthatja a
pszichológiát. Ezt a tévhitet Sigmund Freud teremtette
meg. Pszichoanalitikus praxisa során Freud
annyi pedofil bőűntényről hallott beszámolót, hogy
minden alap nélkül úgy döntött, mind nem lehet
igaz. Tévedésének öröksége az, hogy több ezer áldozat
a pszichológusoktól távozva lelki nyomorékként,
segítség nélkül vegetálnak, illetve öngyilkosságba
menekülnek. 

A 2-5 éves kisgyermekek megdöbbentő vallomásait

hallva a szakemberek beismerték, hogy a gyermekek
csak egy esetben tudhatják a pedofil bőűncselekményeket
ilyen részletesen elmondani, mégpedig
ha a valóságban is fizikálisan átélik a traumát.

Tévhit: A gyermekeket gyakrabban molesztálják
idegenek, mint ismerőseik, rokonaik.
Valóság: A gyermekek elleni szexuális bőűcselekmények
többségét a bizalmukat élvező családtagok
követik el. Az idegenek, akiktől fél a gyermek és
nem bízik meg bennük, nem férkőzhetnek közel a
gyermekhez.

Tévhit: A pedofília csupán simogatás a felnőtt részéről,
amit a gyermek félreért.
Valóság: A pedofília bűncselekmény, ami nem simogatás!
A pedofília áldozatai nem simogatásról,
hanem erőszakról, fajtalankodásra kényszerítésről,
perverzióról tudnak beszámolni.
A pedofilt önző vágya vezeti, és nem azt tartja fontosnak,
hogy a gyermek mit érez. A saját vágyainak
kiélése a célja, a gyereket csak „eszköznek” tekinti
ebben!

 

Oldal: Mi a pedofília? (2.)
Pedofília áldozatok - © 2008 - 2025 - pedofiliaaldozatok.hupont.hu

A HuPont.hu egyszerűvé teszi a weblapkészítés minden lépését! Itt lehetséges a weblapkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat