Madonna-kurva szindróma
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A pszichoanalitikus irodalomban, a Madonna-kurva komplexus annak a hiánya, hogy a beteg képtelen fenntartani a szexuális izgalmat egy elkötelezett, szeretetteljes kapcsolaton belül. Először Freud azonosította a pszichés impotencia rovatban. Azt mondják erről a pszichológiai komplexusról, hogy azokban a férfiakban fejlődik ki, akik a nőket vagy szent madonnáknak vagy olcsó prostituáltaknak tekintik. Az ilyen komplexusos férfiak vágynak egy szexuális partnerre, aki le van alázva (a kurva), míg nem tudnak vágyni a tisztességes partnerre (a madonna). Freud azt írta: „Ahol az ilyen férfiak szeretnek, ott nincs vágy, és ahol vágy van, ott nincs szeretet.” Klinikai pszichológus, Uwe Hartmann, 2009-es írásában, azt állította, hogy a komplexus „még mindig nagyon elterjedt a mai betegek körében”.
A szexuális politikában a nőkről alkotott vagy madonna vagy kurva nézet korlátozza a nők szexuális kifejezését, felajánlva a két „egymást kölcsönösen kizáró” módot, hogy kialakítson egy nemi identitást. A kifejezést elég népszerűen használják, néha finoman különböző jelentéssel.
Kiváltó ok
Freud azt állította, hogy a Madonna-kurva komplexust egy hasítás okozza a férfi vágyában: a szeretetteljes és szexuális aktualitások között. Ödipuszos és kasztrációs félelmek letiltják a szeretetet, amelyet a múltban érzett az incestus (vérfertőzött) alany, hogy nehogy kötődjön azokhoz a nőkhöz, akikre buján vágyik: „A szerelem egész területe az ilyen személyekben két irányban megosztott marad. A művészetben úgy jelenítik meg, mint szakrális és profán (vagy állati) szeretet/szerelem”. Annak érdekében, hogy minimálisra csökkentse a szorongást, az férfi bekategorizálja a nőket két csoportba: nők, akiket imádhat és nők, akiket szexuálisan vonzónak talál. Miután a férfi szereti az első kategóriában lévő nőket, az utolsó csoport nőit semmibe veszi és lebecsüli. Pszichoanalitikus Richard Tuch szerint, Freud legalább egy alternatív magyarázatot adott a madonna-kurva komplexusra:
Ez a korábbi elmélet nem az ödipuszi-alapú kasztrációs szorongáson alapszik, hanem a férfi elsődleges nők iránti gyűlöletén, amelyet a gyermek értelme stimulál. Az ilyen férfiaknak át kellett élniük egy elviselhetetlen csalódást és/ vagy egy nárcisztikus sérülést az anyjuk kezétől. Ezen elmélet szerint, felnőttkorban a fiúból lett férfi arra törekszik, hogy megbosszulja ezeket a félrekezeléseket nők elleni szadista támadásokkal, akiket az anyjával helyettesít be.
Elképzelhető, hogy egy ilyen megosztottság súlyosbodhat, ha a szenvedőt egy hideg, de túlféltő anya nevelt fel - hiányzik az érzelmi nevelés paradox módon felerősítve egy vérfertőző köteléket. Az ilyen ember gyakran udvarol olyannak, akinek anyai tulajdonságai vannak, abban reménykedve, hogy betölti azt az intim szükséget, amely gyermekkorban beteljesületlen maradt. Csak azért teszi, hogy azok az elfojtott érzések, amelyek az előző kapcsolatot körülvették, visszatérjenek, hogy megakadályozzák a szexuális kielégülést az újban.
Egy másik elmélet szerint a madonna-kurva komplexus inkább olyan ábrázolásokból származik, ahol a nőket vagy madonnáknak vagy kurváknak ábrázolták a mitológiában és a zsidó-keresztény teológiában, sem minthogy egyes emberek fejlődési fogyatéka lenne.