Az én történetem (folytatás)

Nem szóltam a nagybátyám mocskolódásairól egy
szót sem, így ők elmagyarázták nekem, hogy ha
nem megyek apuhoz, akkor anyámat megbüntetik!
Sőt a gyerektartást sem fizetik tovább!
Istenem, mennyire ki van szolgáltatva a gyerek a
felnőtteknek!
Apámhoz járni kellett, ha tetszett, ha nem! Ott
volt a nagybátyám is, és előfordult hogy nem úgy
viselkedtem, ahogy neki tetszett volna. Ekkor rám
szólt, hogy: „Megfogom a pinádat!” Úgy bánt ve-
lem, mint egy utolsó örömlánnyal, pedig még kisgyermek
voltam!

Olyan is történt, hogy direkt ő akart tévét nézni
velünk és szexfilmet tett a videóba. Mi, gyerekek
szóltunk mamának, hogy állítsa le a fiát! Csak ekkor
volt hajlandó abbahagyni.

Egyik szombaton, amikor megérkeztem apuhoz,
bementem köszönni a nagybátyáimnak, nehogy
szóvá tegyék a „neveletlenségemet”. A két nagybátyám
még ágyban volt. Míg köszöntem és pár szót
váltottam apám öccsével, addig ez az undok nagybátyám
felkelt az ágyból és alsónadrágban öltözködni
kezdett. Gúnyosan így szólt:
- Timi meg a gyíkomat nézi! – és felnyerített,
azon a gúnyos, idióta hangján.
Majdnem elsírtam magam! Teljesen magam alatt
voltam a megalázottságtól és a tehetetlenségtıl.
Zavarában apám öccse így szólt a nagybátyámra:
„De dila vagy!” – és látszott rajta a döbbenet…




Gimnazista voltam, amikor még rendszeresen
menni kellett apámhoz. Mamámék a ház előtti tornácon
ültek. Mama a szomszédasszonnyal beszélgetett.
Leültem az unokatestvérem mellé. A nagybátyám
ittas volt, és amikor az asztalon lévı földimogyoróból
én is vettem, gúnyosan és kuncogva
így szólt:
- Timi meg szereti a mogyorót!
Szörnyen megalázott ezzel a gúnyolódásával is.
Kénytelenek voltunk elviselni a jelenlétét, mert ott
kellett tölteni a hétvégéket apunál.

Az egyik ilyen hétvégén a nagybátyám zuhanyozni
ment. Mama kilépett az ajtón és én egyedül
maradtam a szobában. Kikiabált a zuhany alól,
hogy nem akarom-e megmosni a hátát. A válasz
számomra egyértelmő volt: NEM!

Folyton a fenekemre vágott, ami nagyon zokon
esett. Sohasem bírtam felfogni, hogy honnan veszi
a bátorságot?! Semmi joga sem volt ehhez, én pedig
nem adtam rá semmiféle okot! Dühített, de féltem,
hogy bántani fog. Nem volt más választásom, csak
tűrni! Szerettem volna jól pofán vágni, de ehelyett
csak az anyját szidtam. Ezen ő csak jókat mulatott!

A mi „családunkban” a gyermeknek „hallgass”
volt a neve! Csak a felnıttnek volt igaza. A gyermekeket
nem vették emberszámba. Csupán arra
voltunk jók, hogy kinevessenek, kigúnyoljanak és
felhasználjanak a felnőttek kisded játékaihoz.
Sohasem kezeltek értelmes emberi lényként. Mi,
gyermekek csupán a szüleink „szex gyümölcsei”
voltunk.
Nem mondtam el a velem történt szörnyűségeket,
mert a saját szüleim is engem bántottak volna.
Féltem még tőlük is."

 

Oldal: Az én történetem 2.
Pedofília áldozatok - © 2008 - 2026 - pedofiliaaldozatok.hupont.hu

A HuPont.hu egyszerűvé teszi a weblapkészítés minden lépését! Itt lehetséges a weblapkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat